top of page

DIAGNOSZTIKAI VIZSGÁLATOK

 A restaurálás folyamatában nem csak a tárgy állapotának javítása, konzerválása lehet a cél. A tárgy, restaurálás közben számos információt hordozhat úgy is ha semmilyen vizsgálatot nem végzünk el: A szerkezeti elemekből , készítés-technikából és a díszítő elemekből lehet következtetni a korára és a stílusára.   A lakkozás oldódásából, a ragasztó tulajdonságaiból szintén számos információt be lehet gyűjteni a tárgyra vonatkozóan.

A hagyományos tapasztalati módszerek mellett segítségünkre vannak a különböző kémiai és fizikai vizsgálatok is.

Esetenként ezek a vizsgálatok segítenek hozzá minket néhány olyan adathoz, amivel sikerülhet behatárolni a tárgy korát, a lakk típusát, vagy egy sokszor átfestett darabnál, hogy melyik volt az eredeti szín.

A festett bútoroknál, pédául a régi időkben meghatározók lehettek a festékanyagok pigmentjei és kötőanyagai. Egyes pigmentek jellemzőek voltak egy időszakra, vagy területre. A XIX. század második felétől azonban egyre inkább eltejedtek a szintetikus gyári festékek, amelyek uniformozálták a festést.

A festékek pigment és kötőanyag vizsgálatai hatással lehetnek a restaurálásra is, mert bizonyos pigmentek és kötőanyagok kizárnak néhány technika alkalmazását. Ha erre nem figyelünk, komoly károkat okozhatunk a műtárgyakban.

Ezeknek a vizsgálati módszereknek az alapjait a Magyar Képzőművészeti Egyetem Restaurátorképző Intézetében sajátítottuk el, szaktanárok vezetésével. Egy restaurátornak valóban az alapokat kell tudni: melyik vizsgálatot mire lehet használni, hogyan kell megfelelő mintát venni és preparálni, mintavételi térképet készíteni, valamint elsajátítani az alapvető mikroszkópos ismereteket. Az első lépés ugyanis a  mikroszkópos vizsgálat, melynek során már lehet következtetni egyes pigmentekre, másokat ki lehet zárni és el kell tudni dönteni, hogy milyen irányban vizsgálódjunk tovább. A vizsgálatokat szakértők végzik, akik a Képzőművészeti Egyetemen, a Kémiai Kutatóintézetben, a Műszaki Fizikai és Anyagtudományi Kutatóintézetben, a Műszaki Egyetem Fizikai-Kémia és Anyagtudományi tanszékén vagy a Bűnügyi Szakértői és Kutatóintézetben dolgoznak. Kémiai teszteket, oldódási próbákat és fotótechnikai vizsgálatokat viszont egyszerűbb eszközök segítségével is el lehet végezni.

 

 

Leggyakrabban használt vizsgálattípusok:

 

Polarizációs mikroszkóp, pigmentvizsgálatok

Fotótechnikai vizsgálatok

Kémiai tesztek

Elektronsugaras mikroanalízis EMA + Scanning Elektron Mikroszkóp SEM

Infravörös spektroszkópia FTIR

Röntgenfluoreszcens analízis XRF

Röntgendiffrakció XRD

 

A vizsgálatokkal a festékek pigmentjeit, kötőanyagát tudjuk megállapítani. Bizonyos esetekben a festék korát behatárolni a pigmentek korszakokhoz kötődő felhasználása alapján lehet.

A polarizációs mikroszkópos vizsgálatokkal az adott tárgy festékéből vett porminták és műgyantába beágyazott festékdarabkák vizsgálhatók. Előbbivel a pigment tulajdonságaira, meghatározására következtethetünk, míg utóbbival a festék egymás alatti rétegeiről kaphatunk információt. A pigmentek kémiai reakcióit is mikroszkóp alatt lehet hatékonyan vizsgálni.

Az úgynevezett nagyműszeres vizsgálatokkal lehet megfigyelni a pigmentek különböző sugárzásokra adott „válaszait” (anyagra jellemzően karakterisztikius), amiből következtetni lehet a pigment összetételére (mint pl. EMA, XRF). Szintén sugárzással gerjesztett módszer, amely a molekulaszerkezetet (FTIR), illetve a kristályrácsot vizsgálja (XRD).

Sokszor nem mindegyik vizsgálat hoz egyértelmű eredményt, ezért ezek alkalmazása gyakran egymásra épül és kiegészíti egymást.

bottom of page