Festett tálas restaurálása
Megelőző állapot
Első pillantásra nem volt túl reményteljes az állapota a bútornak. Elmozdításkor a bútor alsó, szétmálló része ott maradt
A tárgyat a bútorhoz készített állvánnyal lehetett fotózni, hogy a még meglévő részek ne morzsolódjanak tovább.
Az ajtó festéséből sajnos szintén nem maradt sok, ez alapján nem tűnt rekonstruálhatónak.
Első pillantásra nem volt túl reményteljes az állapota a bútornak. Elmozdításkor a bútor alsó, szétmálló része ott maradt
Teljes képért kattintson a galériára
A tárgyat a Szabadtéri Néprajzi Múzeum részére gyűjtötték Homoródalmáson, a későbbiekben megépíteni tervezett homoródalmási ház berendezésének részeként. Az 1861-es datálású tálast, feltehetően a Balázs család valamelyik tagja festette. Id. Balázs Pál bútorfestő-asztalos 1833-ban települt át családjával Abásfalváról Homoródalmásra. A század végéig fiával Ifj. Balázs Pállal és feleségével Sándor Máriával festették a falu bútorait. Idősebb Balázs Pál testvére Balázs Mózes vándor orgonakészítőként és bútorfestőként dolgozott, ezért lehetséges, hogy esetleg ő is részt vett a homoródalmási bútorok virágozásában.
A két részes tálast egy homoródalmási ház tapasztott padlójú, beázó kamrában találták meg. A tárgy felülete szennyezett, alsó elemén kéregszerű földes réteg volt található. Az alsó elem földdel érintkező része gombafertőzött volt, a korhadás következtében anyaga folyamatosan morzsolódott, ennek következtében a korpusz alsó része hiányzott, az alsó profillécek és a lábazat teljesen elpusztult. A tálason számos repedés és anyaghiány volt található. Az egyik fém ajtózsanér korrodált, hiányos. A festés az alsóbb részeken felázott, több helyen erősen kopott volt.
A lábazat rekonstruálásának céljából 18 Homoród-menti tálast kutattam fel, amelyek közül kilencet használtam fel a bútor restauráláshoz analógiaként. A felmért tálasok szerkezetének vizsgálata után megállapítható volt a tárgy teljes magassága és készítés-technikájának megoldásai.
Az anyagvizsgálatok során vettünk pormintát és csiszolatmintát az összes festett színből. A mintákon vizsgálatokat végeztünk polarizációs mikroszkóppal, EMA-val, FTIR-el, XRF-el, XRD-vel és mikrokémiai módszerekkel. A festékek pigmentjei között kimutattunk kalcium-szulfátot, vasoxid-vöröset, porosz kéket, cinóbert és ólom-kromátot. A zöld festék feltehetően kalcium és barium alapú töltőanyagok és valamilyen szintetikus színezőanyag keveréke. A kötőanyag valószínűleg egy enyv-keményítő keverék. A lüszterezésnél kosenilt találtunk.
A restaurálási tervben két főbb vonalat határoztunk meg. Ha megfelelő keménységűvé válik a szilárdítása a gombakárosodott fafelületnek, akkor az analógiák alapján kiegészíteni terveztük a tálast. Amennyiben viszont nem adott volna megfelelő eredményt a szilárdítás, abban az esetben csak tisztítás-konzerválás történt volna a tárgyon, amely ezután egy klimatizált kiállításba került volna. Az eredeti helyett a homoródalmási ház kiállításba egy rekonstrukciót készítettünk volna, hogy a házon belül a teljes berendezés megtekinthető legyen.
Restaurálás közben
Elsőként az anyagvizsgálatokat kellett elvégezni. Porminták vételével polarizációs mikroszkópon lettek megvizsgálva a pigmentek. Ebben a mintában sugaras kereszt alakú képződmények a keményítő jelenlétét mutatják.
A festett rózsákon az áttetsző lüszterréteg növényi eredetű kosenil volt valószínűsíthető (FTIR vizsgálat).
A felső szekrényen is csak a háttér lett retusálva: A festőmotívumok így is szépen kiemelkedtek.
Elsőként az anyagvizsgálatokat kellett elvégezni. Porminták vételével polarizációs mikroszkópon lettek megvizsgálva a pigmentek. Ebben a mintában sugaras kereszt alakú képződmények a keményítő jelenlétét mutatják.
A tálast sikerült megtisztítani a felületi szennyeződésektől és az alsó elemre rárakódott kéregszerű bevonattól is. A tisztításhoz natúr fa felületeken Evanáttal végeztük, a festett rétegek felületi szennyeződéseit aceton és víz 1:1-es keverékével, a kéregszerű földes bevonatot pedig Selecton B2 Sympatex fólián át végzett párásításával majd ammónium karbonáttal semlegesítve távolítottam el. A fém ajtózsanért drótkefével mechanikus úton tisztítottam meg.
Az alsó elemet Paraloid B72 10%-os xilolos oldatában választottam a szilá.rdítás elvégzéséhez. Megvizsgálva a kikeményedett felületeket, többségében kiegészítésre megfelelőnek bizonyultak.
A kiegészítések során vörösfenyőfát használtam, kivételt képez a felső elem hátfalának repedése, amely frissen keletkezett a tárgyon. Várható, hogy a kiállításban az őszi-téli időszakban magasabb páratartalom hatására megdagadhat a hátfal, ezért itt balsafát alkalmaztam a kiegészítéshez, amely engedi az erősebb szerkezetű vörösfenyőfa hátfal mozgását. A kiegészítésekhez indigó papírral kijelölt és törésfelülethez igazított technikát használtam, amely lehetővé tette, hogy az eredeti fát a lehető legnagyobb mértékben megőrizzem.
Teljes képért kattintson a galériára
A kovácsolt ép ajtózsanér alapján elkészítettem egy másolatot, majd az eredetit is konzerváltam csersavval és védőrétegként WD 40-et használtam. A rekonstrukciókat és a retus kiegészítését a felkeresett analógiák és a tárgy saját elemei alapján végeztem. Így lehetővé vált az alsó elem elpusztult részeinek rekonstruálása: úgy mint a korpusz magassága, az ajtó, a lábazat és az alsó szegőlécek pótlása. Paraloid B72 2 %-os xilolos oldatával elválasztottam az eredeti festett felületet a rákerülő retustól. Erre a paraloidos rétegre Mowilith 20 polivinil-acetát gyanta 8%-os aceton és etanol 3:7 arányú oldatába kevert pigmenttel végeztem a retusálást. A festés rekonstrukciójában először a kopottabb részek hátterét igyekeztem kiegészíteni, majd a kikövetkeztethető díszítőmotívumokat is amennyire lehetséges volt a látható részek alapján. Ezután az erősen kopott festések retusához igazodtam a bútor jobb állapotú részeinek retusálásakor is, hogy a tárgy egységes képet nyújtson.
Restaurálás után
A tálas korábbi rossz állapotára való tekintettel, elkerülendő az "újszerű" megjelenést, csak a háttér lett retusálva. A háttér-retusnak köszönhetően a festett motívumok hangsúlyosabbá váltak.
A tálas korábbi rossz állapotára való tekintettel, elkerülendő az "újszerű" megjelenést, csak a háttér lett retusálva. A háttér-retusnak köszönhetően a festett motívumok hangsúlyosabbá váltak.
Teljes képért kattintson a galériára
Az 1861-es datálású két részes festett homoródalmási állótálas restaurálása során a sikeres szilárdításnak és az analógiák felkutatásának köszönhetően sikerült a restaurálási tervnek egy olyan verzióját megvalósítani, amely legoptimálisabbnak tűnik mind a tárgy megmaradása, mind a bemutathatóság szempontjából. A tálas jelenleg a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum Látványtárában van, a későbbiek folyamán pedig a Múzeum jelenleg épülő Erdély régiójának homoródalmási házában lesz kiállítva.