Az 1900-as datálású, "Johan Volf" feliratú láda festése biztos kezű mesterre vall. Ezen a  tárgyon a károsodás módja volt érdekes. A tárgyakra nem csak a magas páratartalom, hanem egy túl száraz helység is veszélyeket rejthet. Ennél a tárgynál a régi ládák egy klasszikus hibája jött elő: a száraz levegőtől a ládafedél összeszáradt. A fa szálirányra merőlegesen képes leginkább zsugorodni, ekkora felületen akár 1-2 centimétert is. A fedél nyitása és zárása közben egyre nehezebben lehetett ráerőltetni a korpuszra a régebben könnyen rázáródó fedelet. Az eredmény: leesett elöl a hevederléc, oldalt kitört, a korpusz éle pedig letöredezett. A sérülések kiegészítése a ládafedélbe való betoldás  után kiderült, hogy a záródás még így sem tökéletes, a fedél ferdén állt a korpuszon, így az egyik hosszú pántját a ládának le kellett szedni és újra rögzíteni a ládafedélen. A javítások retusálása után már csak egy feladat volt: a hiányzó zárcímke rekonstruálása. Szerencsére  az elveszett zárcímke körvonala jól látszott a bútor festésén.

A szép berendezéshez hozzá tartozik a jó körülmények biztosítása is. Általában elmondható, hogy a bútorokat nem szabad sugárzó hő hatásának kitenni (állandó erős napsütésnek sem), a fűtőtest, kályha közelsége gondot okozhat. A páratartalomnak (RH) 45 és 60% között kell lennie, a  hőmérséklet pedig 18 és 25 Celsius fok között lenne megfelelő.