A népi festett és faragott bútor hazánkban egy kicsit mostohagyermek a polgári bútor mellett. Az itt-ott kopott, elkorhadt lábú bútorok megcsappant állománya ritkán került restaurátorhoz, kevesen gondolják felmenőik bútorait megőrzésre érdemesnek.

​

  Erdélyben viszont a népi bútorok megbecsültsége korántsem csak a múzeumi állományra korlátozódik, rengeteg magánembernek van saját gyűjteménye, nem is egyszerű ott manapság egy szép darabot megszerezni.

Könnyen meg lehet szeretni ezeket a szép arányú, aszimmetriájában is harmonikus bútorokat, amelyek nem csak egy generáción át szolgálták tulajdonosaikat.

​

  Az utóbbi időben azonban nálunk is egyre gyakrabban lehet találkozni eredeti festett bútorral berendezett házzal, rácsodálkozni a tálas-fogasok praktikumára, rekonstruálni egy tisztaszobát kamarásasztallal, padokkal, a családfőnek "járó" faragott gondolkodó székkel, szép festett ágyakkal, ládával, vagy akár a tornácra állított karospaddal, lócával.

​

 Az általam restaurált festett bútorok között volt néhány igen különleges darab: a károsodott faanyag szilárdítása és fa törésfelülethez illeszkedő pótlás lehetővé tette a műtárgy eredeti állapotában való megőrzését. A festés konzerválásával és helyenként a hiányzó motívumok retusálásával vissza lehetett idézni a tárgy eredeti esztétikáját. Egy nagyobb igénybevételnek kitett tárgynál pedig a szerkezeti és festés rekonstrukció készítése lehet indokolt.